Biodiverzitás – a jövő záloga

A biodiverzitás magyarra fordítva biológiai sokféleség, mellyel az ökológia ága foglalkozik. Látszólag minden élőlény nagy számban van jelen bolygónkon, nem mindegy azonban, hogy sokan vagyunk vagy sokfélék vagyunk.

A genetika meghatározza az élőlények minden öröklött tulajdonságát, annak változatossága elsődleges a kérdés. További változatosságot találunk a különböző ökoszisztémákban, valamint az ilyen együttéléseken belüli fajok között is. fajonként is különböző génkészlettel számolunk. A fentiek együtt biztosítják a sokféleséget, a mindig megújuló változatosságot. Földünket génkezelt és génmódosított növényekkel, állatokkal benépesítve nem kel hosszú idő ahhoz, hogy az egység felboruljon.

2002-ben, a Johannesburgi Konferencián elfogadtak egy egyezményt, melynek értelmében el kell érni 2010-ig, hogy a biodiverzitás csökkenése lelassuljon. Nem megállítani, nem reménytelen célokat tűztek ki – csupán lassítani... Érzik a probléma mértékét, baj nagyságát?

Mindennek megvan a maga ideje és helye, a merisztémás szaporítás, a klónozás nagyon jól jöhet, ha egy faj kihalóban van, és menteni szeretnénk a jövő nemzedéknek. Tömeges elterjedése oda vezethet, hogy a magvetés eltűnik, a termesztett növények talaj helyett csupán hidrokultúrás vegyszereket szívhatnak magukba – küllemük lehet tetszetős, tápértékük viszont jelentősen lecsökken.

Rendre találkozhatunk az élelmiszerboltok polcain hőkezelt termékekkel. A hőkezelés csodálatos dolog, vegyszerek nélkül lehet tartósítani gyakorlatilag bármit. Azonban ha azt látjuk, hogy hozzáadott vitaminokat tartalmaz, ne örüljünk olyan nagyon szerzeményünknek.  Jó, ha a tartósítási eljárás során kiveszett vitaminok, nyomelemek, szín- és ízanyagok töredéke visszakerül így a termékbe. A biológiai sokféleség biztosíthatja azt, hogy egészséges ételeket fogyaszthassunk, az ökológiai egyensúly fennmaradhasson.

Vegyünk egyetlen növényt példaként, levezetve rajta a pillangó-effektust. Egy csoport úgy dönt, hogy holnaptól csak a génmódosított változatát termesztik szerte a világon. Jelen növénynek számtalan változata, fajtája él a Földön - és szándékosan nem emeltem ki egyet a sok közül, hiszen minden növényre ugyanaz a veszély leselkedik-, de ez a legszebb, a legillatosabb, a legízesebb egy személyben.

Nézzük meg mitől lett ilyenné: évezredek alatt alakult ki a génkészlete, átporzással, keresztezéssel újabb génkészletek jöttek létre – gyakorlatilag folyamatosan változnak az elraktározott információk. Alkalmazkodott a klímához, az időjárás viszontagságaihoz, a légszennyezettséghez, a növekvő igényekhez, a környezetéhez. Gazdanövényként szolgált a hajtását, levelét, virágát, magját fogyasztó állatoknak, például egyes lepkék hernyójának. A hernyók időnként különösen szépek, máskor rettentően csúfak tudnak lenni, a vége minden nótának egy, előbb-utóbb lepke lesz belőle.

A túlszaporodott hernyók és lepkék, melyek esetenként megeszik haszonnövényeiket, táplálékul szolgálnak vasárnap reggel ébresztőt fújó madarainknak, amelyek további nagymadaraknak, ragadozó állatoknak nyújtanak táplálékot, aki pedig túléli a táplálékláncot, terjeszteni fogja jó hírünket, azaz a megevett magvak egy részét indító trágyával ellátva terjeszti repülési területén. Az így elhullajtott magvak esélyt kapnak a kifejlődésre, növekedésre és magérlelésre, valamint a további terjeszkedésre.

Talajt nem látott növényeket hol találunk? Növényházakban. Rengeteg növényházban jártam munkám során, de a közel 20 év alatt a termesztő berendezésekben látott madarakat meg tudom a két kezemen számolni...

Amint egy növényt kiemelünk a sok közül, egy lavinát indítunk el. Nincs ez másként az állatok esetében sem, csak ott még drámaiabb a helyzet. Nem múlik el úgy év, hogy kétszer-háromszor ne hallanánk arról, micsoda öröm ért egy-egy állatkertet, mert fogságban született egy ritka állat. Tegyük túl magunkat a bravúr feletti örvendezésen és gondolkodjunk el: mi vezetett odáig, hogy örülünk annak, ha állataink vadasparkok védett lakóivá lesznek, mi késztet örömre, ha a fentieket halljuk a Híradóban?

Nem szívesen találkoznék egy őskori dinoszaurusszal az utcánkban reggel, amikor kilépek a kapunkon, de azt sem venném szívesen, ha az unokám már csak kitömve, vagy Vadasparkok lakóiként láthatna Nagy fakopáncsot. Még volt szerencsém megmutatni a kisgyerekemnek a nyáron, amint morzézott a szomszéd diófáján, vagy a Rozsdafarkúakat, akik a kecsesen hajló Pillangóvirágokat tisztelték meg azzal, hogy magvait kicsipegették (már a kert végében találkoztam segítő munkájuk nyomával, ott kelt ki a mag).

Olykor jelentéktelennek tűnő kis állatok kerülnek fel a védetté nyilvánított listára. Tudta, hogy a Házi veréb is védett madár?

A fenntarthatóság elveit figyelembe véve szükséges figyelni minden tevékenységre, amely veszélyezteti környezetünket, életterünket, jövőnket. Amikor azt észleljük, hogy a tudomány nevében, az olcsóságot hirdetve harangoznak be egy-egy génmanipulált fajt, fajtát, álljunk meg és gondolkodjunk el, hogy kinek és milyen érdeke fűződhet hozzá.

Az Élő Tanyamúzeum egy élő génbank is egyben.

Itt a magvak ősszel a magtárba kerülve várják a tavaszt, tavasszal a földbe vetve kapnak életre, nyáron tovább szaporodnak magérleléssel. Az ősi magyar fajták biztosan tűrik a klímát, génjeikben kódolva vannak mindazok az információk, melyek a változásokat követve felülíródtak az évszázadok, évtizedek során. Ezeknek a magvaknak értéke felbecsülhetetlenné válik, amint a kész növény magot hoz, szaporodásra képes lesz. Az ősi magyar növények a külföldről behozottakkal szemben ízletesebbek, gusztusosabbak, változatosabbak – fennmaradásuk a biodiverzitás szempontjából életfontosságú, fenntartásuk közös érdekünk, gyermekeinkkel, unokáinkkal szemben örökhagyó kötelességünk.

Tiszaföldvár, 2008. szeptember 30.

Erdei-Gulyás Gabriella

Magyarországon 2006. május 22-én került először megrendezésre a biodiverzitás napja. Ezt az időpontot az ENSZ közgyűlése 2000. december 20-án publikálta.