


Az ökogazdálkodás (ökologikus vagy biogazdálkodás) egy olyan, mind környezeti, mind gazdasági szempontból fenntartható gazdálkodási forma, amely az élelmiszertermelés természetes módja, az ember és a környezet közti összhang megteremtésén, visszaállításán nyugszik. Így nem egy új módszerről van csupán szó, hanem egy olyan mezőgazdasági formáról, melynek alapjai a 18. század végéig egészében, a paraszt gazdálkodásban pedig egészen a 20. század közepéig jelen voltak. Mellőzi a környezetre és az egészségre veszélyes anyagokat, technológiákat, úgy mind a gyomirtó szerek, génmanipuláció, hormonkezelés alkalmazását. Természetes, biológiai cikluson alapuló gazdálkodás. Az elmúlt évtizedekben, az elmúlt évszázadban számos probléma merült fel a mezőgazdaságban, a megoldások alkalmazása során viszont mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni. Ez nem azt jelenti, hogy visszatérünk a múltba, hanem a hagyományos módszerek és a modern technológiák, tudományos újítások együttes alkalmazását jelenti.
A tanyán évről évre több mangalica él, az állat számára elengedhetetlen a szabadon tartás. Ezt láthatjuk az ólak melletti hatalmas elkerített területen, ahol az állatok kedvükre szaladgálhatnak, de még inkább fekhetnek a földön, túrhatják a földet, vagy éppen a kialakított dagonyázóban hempereghetnek. Az élő állat tartásától hosszú idő vezet a feldolgozásig, a végcél itt is a természetes, kiváló minőségű termék előállítása: "az állat húsa is olyan lesz, amilyen módon él". Az állatokat rendszeresen táplálják: csicsóka, takarmány- és cukorrépa, tök, lucerna frissen és őrölve is, disznóparéj, kukorica, rozs, triticale, búza, zab, és gyógynövénydara kerül eléjük.
